Interjú Pásztor Annával

2019. szeptember 7., Language Flow konferencia

Fotók: Farkass Ábel

Fiatalkorodban dolgoztál és tanultál is külföldön. Mi vesz rá egy tizenéves lányt arra, hogy nekivágjon az ismeretlennek?

Kalandvágy. Olyan hozzáállással születtem, hogy engem minden érdekel, nemcsak az, ami a közvetlen környezetemben létezik. Tudomásom volt arról, hogy a bolygón rengeteg minden van, és engem vonzott, hogy menjek és megnézzem. Például amikor gimis voltam, rendszeresen leültem homeless, részeg emberekkel beszélgetni, mert izgatott a világuk. Az volt mindvégig az érzésem, hogy amint a kötelező köröket megfutottam, azaz befejeztem a gimit, menni kell, és a közvetlen környezetemnek is ez volt a hozzáállása.

Amerikában, Németországban és Angliában egyébként bevett szokás a gyerekeknél, hogy egyetem vagy gimnázium után legalább egy évig hátizsákkal nekivágnak a világnak. Thaiföldön például találkoztam olyannal, aki az igazi, nagy felnőtt élet előtt öt évig utazott, le se tudott állni.

A világ annyira érdekes, hogy ha egyszer belekóstolsz, nem tudod abbahagyni. Olyan, mint egy drog, még többet akarsz látni belőle és tanulni. Hihetetlen milyen puttonnyal tudsz hazajönni, a világ a legeslegjobb iskola. Kimész, tanulsz, és azt senki nem tudja elvenni tőled, ráadásul még szórakoztató is.

Milyen nyelvi alapod volt, amikor először kimentél?

Nyolc évig tanultunk oroszt az iskolában, de nem vettük komolyan, így kevés maradt meg abból. Gimiben négy évig tanultam németül, abból középfokú vizsgám volt. Én viszont Angliába akartam menni, így ott megtanultam angolul. Később Spanyolországban is sok időt töltöttem, ahol a spanyolt sajátítottam el.

Más kint megtapasztalni az élő nyelvet, mint tankönyvekből itthon megtanulni az iskolában?

Teljesen más. A német például borzasztóan nehezen ülepedett le, az angol tanulás viszont mélyvíz volt. Ahogy kiértem, azonnal meg kellett tanulni a mindennapi léthez, hogy enni és dolgozni tudjak. Ha nagyon kell, akkor jó helyre megy a megszerzett tudás. Az iskola nagyon jó, de fontos, hogy legyen miért tanulni, vagy legyen egy hatékony erő, egy kényszer, ami afelé nyom, hogy tanulj.

Amikor kint voltam, egy év alatt megtanultam profi szinten angolul úgy, hogy angolokkal dolgoztam, angolok voltak a barátaim, hétvégén pedig reggeltől estig nyelvtanfolyamokat csináltam. Észrevettem, hogy nem dobnak ki az iskolából, ha több órára járok, így egyszerre négy tanfolyamot csináltam.

Mit tudsz ajánlani azoknak, akik küszködnek egy idegen nyelv elsajátításával?

Nekem nagyon bejött a zene. Már régen is nagy Beatles-rajongó voltam, és lenyugtat, ha gitáron játszom a számaikat. Megtanultam a számot és a szöveget is, majd azt, hogy miről szól. Ha száz Beatles számot megtanulsz, onnantól tudod az angolt.

Az is segít, ha szeretsz egy programot vagy játékot az interneten, és használat közben megtanulod a szókészletét. Az ötéves kisfiam például a netről magától megtanult angolul, és a Minecraft játék miatt már ír és folyékonyan olvas is ezen a nyelven.

Mit tanácsolsz azoknak, akik gondolkodnak azon, hogy külföldön folytatják tanulmányaikat vagy kimennek szimplán nyelvet tanulni?

Menjenek. Azonnal. Nem kérdés. Bármelyik országba érdemes menni, ahol nem lőnek le vagy esznek meg. Érdemes angolszász országokba menni, mert akkor egy univerzális nyelvet tanulsz meg. Utána lehet mazsolázni az olasz, spanyol, francia közül, aztán egy egzotikus nyelvet is el lehet sajátítani, mint az orosz vagy a japán.

Az a nyelvtudás, illetve szemlélet, amit külföldön szereztél, mennyiben járult hozzá az itthoni karriered beindításához?

Inkább saját magam hovatételében volt nagyon nagy szerepe. Segít az ember önértékelésének a rendbetételéhez, valamint a perspektíváinak a kialakításához. Ha az ember úgy érzi, hogy van egy zenekara, fesztiválokon játszik, és ezzel elért mindent, akkor hajlamos hátradőlni és eltunyulni. Én viszont láttam, hogy mik a perspektívák külföldön és hol vagyunk ahhoz képest, amit el lehet érni. Az ötmilliomodik koncertünk után is harapom a levegőt és borzasztó tisztelettel vagyok azok iránt, akik idáig juttattak minket, mert tudom, hogy kik vannak mögöttem, kik vannak előttem. Én a jó egyharmadánál vagyok a lehetőségeknek. Ez inspiratív az embernek. Elhelyezed magad a bolygón, és fölméred a lehetőségeid, azt, hogy ki vagy és mit lehet még elérni. Ez nagyon fontos!

 

 




Powered by Khore by Showthemes
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
%d blogger ezt szereti: